Prédikációk

ÉVKÖZI 12. VASÁRNAP

Jó kemények Jézus szavai: „aki utána akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen”. Ha szó szerint értelmezzük ezt a mondatot, akkor a keresztény ember egy jó mazochista ember, mert csak egy mazochista tagadná meg magát és venné fel a keresztjét mindennap! Mit akar Jézus ezekkel a szavakkal? Azt akarja, hogy szenvedjünk? Mert ennek a folytatása sem vigasztal: „aki mindenáron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt”. Szó szerint: a keresztény egy mazochista öngyilkos? Nagyon félre lehet érteni ezeket a szavakat. Ezért létezik egy hivatal az egyházban, amely segít helyes értelmezést adni az ilyen szövegeknek és általában az egész szentírásnak. Azért nagyon veszélyesek a szekták, mert bizonyos részeihez ragaszkodnak a bibliának, és egy saját értelmezést adnak, ami sokszor emberileg rettenetes! A szentírás egy nagyon különleges irodalmi műfaj, nem regény, sem töri könyv! Ezért nem szabad úgy olvasni, mintha egy akármilyen könyv lenne, felboncolva és megtartva csak azt, amit szeretnénk.

Most nem akarok tartani egy bibliaolvasási tanfolyamot, de vannak részek, mint a mai, amelyekről az ember nem tudja, mit gondoljon. Ezért fontos hallgatni az anyaszentegyházat, ami mindig segít helyesen megérteni ezeket a szövegeket.

Főleg nem szabad kiszakítani egy mondatot a saját kontextusából. Itt például Jézus először megkérdezi a tanítványait, hogy kinek tartják őt az emberek, aztán pedig magukat az apostolokat faggatja, hogy mit gondolnak róla. És mindenféle dolgok jönnek elő: Illés prófétának, Keresztelő Szent Jánosnak, más régi prófétának. Végül Szent Péter mondja a tutit: „te vagy az Isten fölkentje”. Utána Jézus megmondja azt a részt, ami mazochistának tűnik. Viszont ha az előző vitához kötjük, Jézus egyszerűen azt akarta mondani, hogy nem a saját vélemény, elképzelés számít, hanem Őt követni. A követés fontosabb a magán értelmezésnél. Valahányszor valaki nem engedelmeskedett az egyháznak, inkább csak a saját elképzelését követte, mindig szekták születtek, és így a református egyházak is, amik egy jó nagy bajt okozott az egész egyházban. Mert most nagyon nehezen lehet újra megtalálni azt az egységet, amit Jézus a vére árán alakított ki. Nem mondom, hogy a katolikus egyház nem hibázott, de még mindig jobb, ha egy hibás utat követünk, mint ha egyedül éljük meg a helyes elképzelésünket, mert csak az egyházon belül maradva lehet majd javítani, segíteni rendbe tenni azt, ami rossz. Szent Ferenc pl. egy nagyon gazdag egyház korában élt: elég botrányos volt, de ő nem panaszkodott, hanem először ő élte meg a szegénységet, de szigorúan engedelmeskedve a Pápának, és így idővel az egész egyház megváltozott, és nem csak az lett, hogy kevésbé figyelmet fordított a pénzre, hanem ezen kívül még mennyi jó született Szent Ferenc engedelmeskedéséből.

Szóval megtagadni magamat és követni Krisztust nem azt jelenti, hogy olyasmit csinálok, ami ellenem van, hanem a helyes elsőbbséget kell találnom a tevékenységeimnek, ami sokszor nem az, ami az én fejemben van. Mert a vallásosság nem magán dolog! Persze személyes a Jézussal való kapcsolat, de ez a személyes kapcsolat csak az egyházban bontakozik ki és gyümölcsövé válik, tehát ez a kapcsolat személyes, de egyben közösségi is.

Azért is fontos, mert ebből a személyes kapcsolatból kiindulva születik a közösség és a közösség segíti fejlődni az egyes embert: ez egy szentkör. Így alakul ki az igazi egység az emberek között, amelyről a Szentleckében hallottunk. Szent Pál ugyanis azt mondta: „a Jézusba vetett hit által mindnyájan Isten fiai vagytok… nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban”.

Ez az egység fontosabb minden magán véleménynél, minden saját elképzelésnél.
Ki tudja megélni ezt az egységet… mindenkivel? Szerintem csak egy ember volt képes rá: Jézus! Ezért fontosabb őhozzá ragaszkodni, mint önerőből próbálkozni. Nem tudom, hogy vagytok ti ezzel, de velem úgy van, hogy vannak bizonyos emberek, akikkel nehezen tudom élni ezt az egységet. Ez egyrészt egy jó küzdelem és folyamatosan buzdítás a megtérésre (mert általában csak ezen múlik!), másrészt pedig vannak közös barátok, akikkel jobban lehet lerombolni ezeket a választó falakat, mert azokon a közös barátokon keresztül Jézus nyújtja az ő segítségét. Ha nem tudom megélni az egységet egy afrikai négerrel, aki tőlem 5000 km-rel él, ez nem probléma. A probléma akkor születik, amikor egy olyan emberrel nem megy az egység, aki az egyházhoz, ill. a közösségemhez tartozik. Akkor valóban meg kell tagadnom magamat, felvenni a keresztemet és követni Jézust! De ha megteszem, akkor ez a kereszt, mert megtagadni magam valóban kereszt, lassan felbontja a falat és rendbe teszi a legnehezebb kapcsolatot is. Ez nem varázslat: ezen keményen kell dolgozni, úgy tűnik, hogy az ember valóban elveszíti a saját életét (ezért azt is mondja Jézus, hogy „aki elveszíti életét értem, megmenti azt”), mert a véleményem, az elképzelésem, ezek az én személyiségemet fejezik ki. És lemondani ezekről valóban csak akkor lehetséges, ha Jézus a legfontosabb az életemben. Lehet, hogy a keresett egységet csak sok idő múltán sikerül elérni, de addigra nem szabad feladni!

Kérjük, hogy ezen a vasárnapon felfedezzük azt az egységet, ami minden emberrel van, mert Jézus az ő keresztjével és feltámadásával, mindnyájunkat eggyé forrasztott!