Több szempontból is rendhagyó volt az idei tábor. Lassan kinövi magát a közösségünk: idén például több mint egy tucat kisbaba volt az ébresztőnk Kunbaracson. Talán az óriási létszám (is) lehetett az oka annak, hogy 2012-ben az Alföld szolgált táborhelyül lelkipásztorunknak, a lelkes házaspároknak, családoknak és fiataloknak.
Ez a fantasztikusan egyszerű vidék sok érdekes programot kínált: még a hagyományőrző erdei kirándulás sem hiányzott, mert a mozgáshiányunkat pótolta a lovagolás, házőrzőkutya-kergetés, táncest vagy csak önmagában az, amíg a tábor egyik pontjából a másikba eljutottunk.
Idén (is) minden korosztály megtalálta az érdeklődésének, hangulatának megfelelő programot: a kicsiket kézműveskedés, játszóterezés, medencézés, lovaglás, traktoros sétakocsikázás várta. A kicsit nagyobbakat csocsó, pingpongasztal és kosárpalánk, a Citrom őrs és Szent Teréz Közösség tagjait beszélgetések a hivatásról, tekintélyről és a közösség megtartó erejéről, a felnőtteket pedig az egész hetet átívelő felépített csoportbeszélgetések.
Mindenki adott és kapott: akadályversenyek, kultúrest és kutyás bemutató színesítette az együtt töltött időt, és fiatalok egész hada állt harcra készen, hogy pelenkázzon, büfiztessen vagy „annapetigergőt” meséljen a köré gyűlő kíváncsi kicsiknek.
Egy ilyen „nagy családban” valamiért szokatlanul hamar megtaláljuk az összhangot. Az énekes miséken még azok is kedvet kapnak a daloláshoz, akik a templomban egyébként nem eresztenék ki a hangjukat, a forgópingpongnál csak mosolygunk, ha megbotlunk futás közben az előttünk szaladóban, az étkezéseknél minimálisra zsugorodunk a padon, hogy az is elférhessen, aki későn kapcsol, mikor az ebédhez csengetnek. És még az sem zavar senkit, hogy a sárgás víztől egész héten mindannyiunknak vasszaga van. Talán pont erre mondják azt, hogy közösség.
Feinek Dia