Kedves Testvérek!
Február 24-én lesz négy éve annak, hogy Ukrajnában véres háború kezdődött. Sokat hallunk a
hírekben geopolitikáról, fegyverekről, területekről és stratégiákról. Azonban látjuk-e a háború rettenetes
árát, amely elsősorban nem pénzben mérhető. A háború árát nem a döntéshozók fizetik meg, hanem
például azok a gyerekek, akik már négy éve hiába várják haza az apjukat, mert az a fronton van, vagy
külföldre menekült. A háború árát azok a diákok fizetik meg, akiknek már négy év óta nincs rendes iskolai
oktatás és naponta órákat töltenek az óvóhelyeken. A háború árát az a 10 éves kisfiú fizeti meg, aki a
mindkét lábát elvesztett édesapját tolja kerekesszékben a munkácsi utcán. A háború ára azoknak a
szülőknek a rettegése, akik hónapok óta nem hallottak a fronton szolgáló fiukról. Azoknak a feleségeknek
a kétségbeesése, akiknek a férje fizikailag vagy pszichésen megrokkant. A háború ára azoknak az
asszonyoknak a verejtéke, akik férfi híján egyedül látják el az állatokat, művelik a földet, cserélik az autó
kerekét, és csak napi néhány óra árammal tartják fenn az egész háztartást. A háború árát fizeti meg a sötét lakásban egyedül fagyoskodó nagymama, akihez már nem tudnak eljönni a külföldre távozott unokái. A háborút fizetik meg a családok, akiknél az elromlott gépeket nincs, aki megszerelje, mert elfogytak a szakemberek, és a betegek, akiknek nem jut orvos. Hány gyereknek és felnőttnek kell még testileg, lelkileg megnyomorodnia, mire mindenki felismeri, hogy egy háborúnak csak vesztesei vannak?
XIV. Leó pápa így nyilatkozott az idei első Úrangyala imádság után elmondott üzenetében az
ukrajnai háborúról: „Közel állok mindazokhoz, akik szenvednek, és imádkozom értük… Az elhúzódó
konfliktus egyre súlyosabb következményekkel jár a civilek számára, elmélyíti a népek közötti
szakadékot, és egyre távolabbra sodorja az igazságos és tartós békét.” Tavaly a szeptember 1-i Úrangyala
imádság után pedig így tanított: „A fegyverek hangjának el kell hallgatnia, és a testvériség, az
igazságosság hangjának kell felülkerekednie.” Kifejezte közelségét az ukrajnai emberek iránt, siratva a
háború okozta „folyamatos pusztítást és halált”, és arra bátorította az embereket, hogy ne engedjenek a
közönynek. Ehelyett imára és „a szeretet konkrét cselekedeteire” buzdított.
Kedves Testvérek! Ez a rengeteg fájdalom kell, hogy együttérzésre és cselekvő szeretetre indítson
bennünket. Most, nagyböjt első vasárnapján, a háború kitörésének negyedik évfordulóján a hívek
könyörgése során minden templomban mondjunk imát a békéért! Ezután is nap mint nap
imádkozzunk a békéért, és lehetőségeinkhez képest segítsük a háború sújtotta területeken élő
testvéreinket! Mostantól nagyböjt második vasárnapjáig bezárólag templomainkban adományt
gyűjtünk a háború sújtotta területeken élők számára az erre a célra kitett perselyekben.
Adományainkat a Katolikus Karitász (Caritas Hungarica) számlaszámára is átutalhatjuk: CIB Bank
10701094–76228861–51100005. A közleményben kérjük feltüntetni: „Kárpátalja”.
A Kárpátaljai Szent Márton Karitász naponta kb. 1200 embernek ad meleg ételt, és 67 településen
támogatja a rászorulókat. A Görögkatolikus Egyházmegyei Karitász pedig öt ingyen konyhát működtet,
s mintegy 300 olyan családnak nyújt vígaszt és rendszeres segítséget, amelyek a háborúban veszítették el
hozzátartozójukat, és szinte naponta jelentkeznek újabb érintettek. Számos településen óriási gondot
jelent a fűtés, a világítás, a meleg ruházat, az élelem biztosítása. A szükség tehát óriási. Az adományt
Húsvétra fogjuk kijuttatni a Katolikus Karitász közvetítésével az Ukrajnában, különlegesen is a
Kárpátalján élő rászorulók számára.
Kelt Budapesten, 2026. február 22-én
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(Felolvasandó Nagyböjt 1. vasárnapjának minden szentmiséjén az evangélium után)