user_mobilelogo

Napi evangélium

Feliratkozás hírlevélre

Támogatás

tamogatas

Bankszámlaszámunk:

OTP: 11722003-20030267

Baross Gábor telep 1950-ig Nagytétény községhez tartozott, azóta Budapest XXII. kerületének része.
A terület, amelyen ma az egyházközösség fekszik, valamikor szőlőhegy és legelő volt. 1903-1910 között parcellázták fel a római számokkal jelzett utcákat s az új területet Baross Gáborról (1848-92), a magyar vasúthálózatot megteremtő "vasminiszterről" nevezték el. A többi utcát a két világháború között alakították ki.

Baross Gábor telepen az egyházi élet 1926-ban indult el a Templomépítő Bizottság megalakulásával. Ugyanez év májusában tartották az első szentmisét az iskolában, hol ettől kezdve több-kevesebb rendszerességgel misét hallgathattak a telep lakói.
1929-ben kapott a telep helyben lakó lelkészt, Lényi Vincét, aki megszervezte a képviselőtestületet (1930. január 1.). Ez évben lett Baross Gábor telep önálló lelkészség, melynek határa északon a balatoni műút, keleten Budatétény, délen a Duna, nyugaton a Diósárok.
Templomunk alapkövét 1933. május 5-én tették le. Bizzer Pál lelkészsége alatt Irsy László tervei szerint egyelőre a templom hajóját építették fel neobarokk stílusban. 1933. szeptember 3-án Shvoy Lajos megyéspüspök áldotta meg a Jézus Szíve tiszteletére épített templomot.
Az egyházközösség 1948-ban vásárolta meg a mai plébániaépületet (Dózsa György út 80.), s ez lehetővé tette, hogy 1948. szeptember 3-án az eddigi lelkészség plébániává emeltessék.

A templom tornya és új kórusa Kismarty-Lechner Jenő tervei szerint 1948-51 között épült fel. 1950-54-ig készültek el Pleidell János tervei alapján a Hétfájdalmú Szűzanya témáját feldolgozó üvegablakok. 1958-ban került sor a szentély és sekrestye kibővítésére, a torony befejezésére s a templom bevakolására. Ez utóbbi építkezések Magdics Imre plébános (1938-66) emlékét őrzik. 1965-66-ban a II. Vatikáni Zsinat szellemében a modern egyházművészet értékes alkotásaként Bozó Gyula tervei alapján elkészült a templom teljes belső berendezése. Templomunkat 1966. szeptember 4-én konszekrálta Kisberk Imre segédpüspök.

Művészi alkotások:

  • Duray Tibor: Feltámadt Jézus üvegablak oltárkép

  •  

  • Ohmann Béla: Magnificat szobor

  •  

  • Hűvös László: Krisztus sírbatétele

  •  

  • Németh Aurélia: Feszület

  •  

  • Kadnár István: Keresztút

  • Bartha Ágnes: 2 tabernákulumajtó

  •  

  • Feszty Masa: Szűzanya kép

  •  

     

    A templom üvegablakai


    1950-ben még be voltak deszkázva az ablaknyílások. Ekkor rendelték meg Pleidell János (1915 -) festő- és grafikusművésztől a Hétfájdalmú Szűzanya témáját megjelenítő nyolc üvegablak tervét, mely a templomhajó két hosszanti falát díszíti.
    Ezek jobbról a szentély felől haladva:

  • Az agg Simeon jövendölése (a Te lelkedet is tőr járja át - Lk. 2,35)

  • Menekülés Egyiptomba

  • Jézus elvesztése a jeruzsálemi templomban

  • Találkozás a keresztvivő Jézussal

  • Bal oldalon: 

  • Tanúja a keresztrefeszítésnek és fia halálának (formailag emlékeztet a bejárati feszületre, melyet Szentgyörgyi Péter faragott ki)

  • A keresztről levett halott Krisztust ölében tartja (Piéta)

  • Jelen van Krisztus sírbatételén.

  • Az ablakok darabonként 4.137 Ft-ba kerültek. Mivel a híveknek nem tetszettek az ablakok (ma már nem is értjük miért), a nyolcadik ablak:

  • Mária megkoronázása

  • csak nagy nehézségek árán lett megvalósítva 1954-ben.

    Templomunk fő dísze a tűzzománc technikájú műalkotások mellett a szentély hátsó falát képező nagyméretű, a Feltámadt Jézust megjelenítő színes üvegablak, melynek tervét nem Pleidell Jánostól, hanem Duray Tibor (1912 - 1988) festőművésztől rendelték meg 1983-ban.

    A szentélyt díszítő előző, szintén színes üvegablakszerűség technikailag tönkrement, nem volt időtálló anyagból készítve.

    Az üvegablak kivitelezői:
          Mohay Attila üvegművész,
          Géjó István kőműves,
          Jankovics József lakatos voltak.

    Duray Tibor 1933-1936 között Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában tanult. 1937-ben elnyerte a Collegium Hungaricum római ösztöndíját. Az évtized második felében a szolnoki művésztelepen dolgozott. 1943-44-ben Erdélyben, majd 1947-48-ban Párizsban járt tanulmányúton. 1949-1952 között a budapesti Iparművészeti Főiskolán tanított. 1969-ben Munkácsy-díjban részesült.

    Duray Tibor művészetét expresszivitás, szimbolikus látásmód és főként drámai erő jellemzi, amint a templomunkban látható Feltámadt Jézust megjelenítő üvegablak is mutatja. Monumentális hatását fokozza az egész felületet betöltő hatalmas Krisztus alak. Kettős mandorla övezi, a külső piros, a belső kék árnyalatokból (a mandorla mandula alakú dicsfény Jézus, Mária és szentek alakját övezi az ábrázolásokon).

     

    Krisztus alakjából kiinduló fénypászmák külön hangsúlyt kapnak a hátulról jövő fényforrástól, vagyis a napfénytől. Kifutó vonalaik szinte megnövelik a teret. Krisztus bal lábát győzelmesen nyugtatja a legyőzött gonosz-, sátán, vagy halál fején. Két oldalán az alfa és omega betűjele: a kezdet és a vég. A nap járásának változásával különböző intenzitással ragyognak fel a színek . Mindig változik, mindig más. Színeiben is tudatosan felépített: a sárga - kék, a piros - zöld komplementerszínekre épülő kompozíció tudatosan használja ki és fokozza az ellentétes színpárok erejét.

    Az oltár az a szent hely, ahol ég és föld összeér. Ennek a transzcendentális térnek méltó háttere a Győzelmes Krisztust ábrázoló ragyogóan színes üvegfal. Ablakok már a VI. századtól készültek színes üvegtáblákból, de a műfaj virágzása a XII. századtól a gótikus építészet adta lehetőségekkel indult meg. A hatalmas, égretörő gótikus katedrálisok építésekor megszűnt a falak teherhordó funkciója, mert az égretörő csúcsívek kiváltották azt. Így a fal két ívborda között csak a tér lezárására szolgált. A színes üvegablak alkalmazása valószínűleg keletről jött a pompakedvelő perzsa és indiai díszítőművészetből, az iszlám térhódításával Spanyolországon keresztül kerülhetett Európába. A festett üvegdarabokat mozaikszerűen összerakták és ólomszegéllyel ellátva képpé applikálták. A beégetés technikájának alkalmazásával fokozhatták a színek gazdagságát. Átmeneti hanyatlás után a XIX. és XX. században ismét előtérbe került alkalmazása, Mint az épületek díszítésére használt murális műfajok egyike, mely főleg az egyházművészetben őrizte meg nagy és fontos szerepét. Egyébként a modern polgári világ építészete is alkalmazta szállodák, bankok, múzeumok, stb. díszítésére.

    A művész csak a tervet készíti el, az úgynevezett kartont, a kivitelezést képzett szakemberek végzik. A karton minden színfoltjáról úgynevezett sablon készül, valamivel kisebbre vágva, mert gondolni kell a befoglaló ólomszalag vastagságával is. Az ólomfoglalat H keresztmetszetű, az üveglapok a H két öblébe kerülnek, melyek végeit cinnel forrasztják össze mindkét oldalon, vigyázva, hogy a forró páka az üveget meg ne repessze. Már a tervezésnél számolni kell a mintegy 5-6 mm vastag ólomszalag formai megjelenésével a kompozíción belül, mert tekintélyes grafikai vonalhálót ad. Ugyanígy számolni kell a merevítővasak látványával, melyek szintén a kompozíció részeivé válnak. Míg Duray Tibor üvegablaka a színekkel és ólomszalag rajzolattal dekoratív megoldású, úgy Pleidell János ablakai formailag modelláltabbak, naturalisztikusabb kivitelűek. Üvegfestményei bensőségesek, lélekkel telítettek, mély hitet sugárzó képek. A finom modellálást az üvegfestészetben füstölésnek hívják: külön e célra előállított fekete vagy szürke üvegtartalmú festékanyag, melyet az üveglap körvonalától befelé halványodó tónusban visznek fel a felületre, majd beégetik, így az időtállóvá válik, miint például a mi üvegablakainknál is. Lélekkel teli, szép üvegablakok, melyeknél a fényjátéka, valamint a templom oldalában álló fák leveleinek a mozgó árnyéka még gazdagítja azok látványát.

    Az üveg is, az ólom is súlyos anyagok. Nagyobb ablakoknál közbeeső merevítőkre is gondolni kell, mert különben az egész ablak összeroskadna. Szélnyomás ellen is védekezni kell. Ezt külső oldalról átlátszó, erős ablak, plusz drótháló felhelyezésével oldják meg, ahogy itt is, amely még a szennyeződésektől is védelmet nyújt. A színes ablak összeillesztése egy nagy asztalon, vízszintesen történik. A leendő ablak valamely egyenes oldalával kezdik egy az asztallaphoz szegezett léc mentén, egy, már ólomfoglalattal ellátott darabbal, melyhez sorjában hozzáillesztik és a H keresztmetszetű ólomszalag megfelelő nyílásába mélyesztik a szomszédos üvegdarabokat és végeiket összeforrasztják. Képegységeket képezve, egy nagy falappal leborítva és az alsóval összefogva megfordítják, és a másik oldalról is végigforrasztják az ólomszalagok végeit. A képegységeket a helyszínen állítják össze a merevítő keresztvasakba.