HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA

Jézus háromszor kérdezte meg Simon Pétertől:”Simon, János fia, szeretsz te engem?”. Az utolsó felszólításra Péter elszomorkodva úgy válaszol: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!”. Péternek igaza van abban, hogy Jézus már mindent tud, anélkül, hogy valakitől is tájékozódna bármiről, hiszen ő Isten. Mégis azt kéri Jézus, hogy fejezzük ki az iránta való érzelmeinket. Vagyis, hogy mondjuk ki: „Jézus, szeretlek!”. Naponta, hetente vagy havonta hányszor mondjuk ki Jézusnak, hogy szeretlek? Én bevallom: legalább egyszer naponta kimondom! És nem formálisan, hanem ténylegesen! Mi az, ami meggátolja, hogy ezt kifejezzük neki? Sokszor a bűn fékez le minket, mert felszínes, kétszínű állítás lenne, hiszen a bűn a szeretetnek az ellentéte! Ha egy házaspárra gondolok pl., az egyik ember nem mondhatja őszintén a másiknak, hogy szeretlek, ha ugyanakkor megcsalja egy harmadik emberrel! Ilyen helyzetben a „szeretlek” csak flatus vocis lenne (puszta hang)! Mintha az útszélen egy tábla lenne, ami azt mutatja, hogy jobbra xyz faluba lehet menni, de jobbra nem volna út. Ez egyszerűen egy hamis tábla lenne, mint az előző példában való „szeretlek”! Tehát a bűn komolyan megakadályozza, hogy szeressük Jézust, de azért nem gátolhatja meg! Mert nem a bűn az erkölcsiségnek az ellentéte! 
Próbáljuk meg pozitívan nézni: hol van az erkölcsiségnek a csúcspontja? Abban, hogy nem követünk el bűnöket? Nem! Hogyan fejeződik be az evangélium? Jézus hozzátette: „kövess engem!”. Ez a legerkölcsösebb cselekedet: követni Jézust! Úgy ahogyan vagyunk követni Őt! Mert nem az én tökéletességem tesz erkölcsössé engem, hanem Jézus tesz azzá, amikor követem Őt! Különben miért kellene követnem Krisztust, ha már jó srác vagyok, ha egyedül is tudok jól élni? Jól jegyezzétek meg! Ez nem buzdítás arra, hogy kövessetek el bűnöket: inkább arról szól, hogy értsük meg: Jézus nem azért jött el, hogy tökéletesen bűn nélküli emberek legyenek a világon, hanem, hogy az emberek elkötelezetten szeressék a jóságot, az igazságot, vagyis őt magát, Jézust!
Az elhangzott Evangéliumban pl. minek örül a legjobban Jézus? Annak, hogy Péter, amikor látta őt, rögtön beugrott a vízbe, annyira szerette őt. Jézus a későbbi kérdéseivel csak nyilvánvalóvá, kifejezetté tette ezt a cselekedetben már megnyilvánult szeretetet. Ha belegondolunk a mi életünkbe, mi az, aminek a legjobban örülnénk: annak, hogy a szerettünk szépen van öltözve, tökéletesen tud gondolkodni, ügyes minden praktikus dologban, jó háza, munkája és kocsija van… vagy annak, hogy amikor meglát engem, sugárzik az örömtől, annyira szeret engem? Van egy olasz alpesi dal, nagyon szép, amelyben egy fiú így szól a szerelméhez: „engem nem érdekel, hogy a cipőm nagyon rongyos, én rád nézek, és boldog vagyok”!

Így van ez Jézussal is: nem érdekel, hány bűnt követtem el a gyarlóságom miatt: én veled akarok élni, mert nélküled az élet kibírhatatlan! Egyedül akkor, ha szívből követi valaki Jézust, csak akkor javulhat meg a magatartása, csak akkor válhat idővel szentebbé.
El kell viszont kerülnünk a Szentlélek elleni bűnt, ami nem kaphat bocsánatot! Vagyis azt, amikor azt hisszük, hogy jobb nekünk egyedül, mint Jézussal, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy egyedül is kibírjuk… igazából ez a bűn olyan régi, mint az ember, hiszen Ádámnak és Évának is ez volt a bűne! A szeretet pont abban rejlik, hogy érzem, hogy szükségem van a másikra, de nem úgy, mint egy szolgára: pl. el kell mennem vásárolni, és szükségem van valakire, aki a szatyrokat cipelje, mert mankóval ez nehezen megy. Úgy van szükségem a másikra, hogy vele együtt teljesedik be az életem, mert nem a korlátaink számítanak, sem a vérmérsékletünk, hanem a köztünk lévő őszinte szeretet, mert együtt jobban tudunk haladni a boldogság, Jézus felé! 
Csak ennek tudatában lévén lehet pl. helyes, tartós és boldog házasságban élni, vagy egészséges és mély barátságot tartani. Különben misére is járhatunk, de ez elég farizeusi cselekedet marad! Az imának és a szentségekhez való járulásunk ki kell fejeznie a Jézus iránti szeretetünket. Ez csak akkor történik meg, amikor őszintén mondjuk ezt ki, nem megszokásból, vagy kötelességből, vagy – ami még rosszabb – farizeusi módon!
Például van egy katolikus barátom, aki elmondta, hogy ő hívő, ezért mielőtt szerelmeskedik a barátnőjével, mindig imádkozik. Csak egy kis probléma volt ebben: bár házas ember volt a barátom, ez a bizonyos barátnő nem a felesége! 
Hiába imádkozott! Az ima vagy tényleg kifejezi, hogy szeretjük Jézust, vagy a lelkiismeret hamis megnyugtatására szolgál. És a barátom imája biztos nem fejezte ki a Jézus iránti szeretetét, hiszen nem szeretheti Jézust az, aki megcsalja a feleségét, akit Jézustól kapott egész életének társául!
Visszatérve Péterhez: mind az evangéliumban, mind az olvasmányban látszott, hogyan él az ember, amikor igazán szereti Jézust. Az olvasmány végén pl. Szt. Péter azt meri mondani, hogy boldog, mert Jézus nevéért gyalázatot szenvedett! Vagyis azon látszik, hogy valaki valóban szereti Jézust, ha hajlandó áldozatot hozni érte! Ahogyan egy szerelmes fiú képes lenne bukfencezni, vagy bármit csinálni, vagy bármiről lemondani a szerelméért! Péter korábban nem volt képes ezt megtenni (elmenekült, amikor elfogták Jézust), de ez nem gátolta a szeretetét! Annyira, hogy aztán beugrott a vízbe, amikor meglátta Jézust! Ez volt a legerkölcsösebb cselekedete! És utána már nem menekült el a veszély elől, hanem Jézusért mindent elfogadott, egészen a kereszthaláláig!
Kérjük ezen a vasárnapon, hogy mindig ki tudjuk fejezni Jézusnak a szeretetünket, mind a szavainkkal, mind a cselekedeteinkkel! És ha valamilyen bűnbe esünk, vagy amikor a gyengeségünk miatt valami rosszat teszünk, akkor legyünk készek sietni Jézus felé a gyónáshoz járulva, vagy úgy, hogy a jót tesszük, mert Jézus ennek mindig nagyon örül!