NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

A mai evangélium nagyon fontos ahhoz, hogy megtanuljuk helyesen nézni az embereket, és bánni velük. Erről sok tanulni való van az elhangzott szövegben. 
Pl. jó dolog volt az, hogy az akkori emberek próbálták megtartani az erkölcsöt, és amikor rajtakapták a nőt, aki házasságot tört, akkor rendbe akarták tenni ezt a helyzetet. De az nem mindegy, hogy hogyan oldják fel ezt a helyes aggodalmat!
Ők ösztönösen reagáltak. Az első dolog, amit nekünk meg kell tanulnunk tehát, még mielőtt bármit is csinálnánk, hogy alkossunk egy megalapozott ítéletet. Ez fontos, mert az ítélet segítségével megérthetjük, hogy valóban jó-e az, aminek szeretnénk nekiindulni. Hogyan lehet megtudni, hogy valami valóban jó-e? Vagyis mi az ítéletnek a kritériuma? Úgy kell ítélni valamiről, hogy megpróbáljuk belehelyezni magunkat – elég csak gondolatban – abba a helyzetbe, amelyről ítéletet szeretnénk alkotni, és „ebből a helyzetből” hozzuk meg az ítéletet magunk fölött. Például ha akarok mondani valamit valakinek, aki hibázott, akkor először azt kell gondolnom, hogy ha én követtem volna el azt a hibát, milyen szidást fogadnék el a magam irányában? Ilyen módon kell, hogy próbáljak segíteni a másikon. Az ítélet mindig fontos, de amikor bármit is szeretnénk kezdeményezni a másik ember iránt, akkor az a legfontosabb, hogy vegyük tekintetbe: mi is emberek vagyunk, gyengék, korlátozottak, nem tökéletesek, mint a másik ember! E miatt inkább könyörületesek, elnézők legyünk a másikkal szemben, nem kegyetlen bírók!
Aztán egy másik fontos tanítás, amit a mai evangéliumból lehet meríteni, hogy az emberek hibáznak, nagyon rossz dolgokat is követhetnek el ellenünk, de Jézus a megbocsájtásra tanít minket, és ezt kéri is tőlünk. Mit jelent megbocsájtani, hogyan lehetséges ez, mert bizonyos helyzetekben emberileg lehetetlennek tűnik! Ez hosszú téma lenne, úgyhogy röviden csak pár dolgot mondok: az olvasmányban az Úr arra buzdítja a népet Izajás próféta által, hogy „már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe”. A múlt sokszor tele van sebekkel, rossz dolgokkal, amelyek ellenünk megtörténtek, vagy amelyeket mi magunk követtünk el. De Jézus akkor is és most is erre buzdít minket: „ne gondoljatok a múltra, én most valami újat adok nektek”. Tehát új szemmel kell nézni a másik embert, aki egyszer régen megbántott minket. De ez mit jelent? Mert ugyanakkor ettől nem lesz könnyebb elfogadni azt az embert, aki mélyen megbántott minket… sőt, egyedül szerintem lehetetlen! 
De ahogyan múlt vasárnap is mondtam, az újdonság magában Jézus jelenlétében van, aki jelen van az életünkben: Vele bármi jó lehetséges. És az ő jelenléte nem elvont, hanem bizonyos embereken keresztül szól hozzánk és segít a megbocsájtásban is!
Végül Jézusnak az utolsó tanítása, amit ma szeretnék hangsúlyozni, maga a tanítás! Jézus így bocsátotta el a nőt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”. Emberek vagyunk, hibákat elkövetünk, de Jézus, aki tudja ezt, nem botránkozik meg, és miközben nem hagyta, hogy megkövezzék azt a nőt, ugyanakkor buzdította őt a jó útra. Az, hogy gyengék és korlátozottak vagyunk, nem lehet ürügy a bűn elkövetésére, mert Jézus számára nem mindegy, hogy az ember elkövet-e bűnt vagy nem. Ezért úgy buzdítja a jóra azt a nőt, hogy azt kéri tőle, hogy ne kövessen el többé bűnt.
Bűnösök vagyunk és olykor nem könnyű úgy élni, ahogyan illene egy jó kereszténynek, vagy inkább egy jó embernek. De Jézus a hibáinkon keresztül is a jóra vezet minket, mert így egyszersmind a könyörületre is tanít minket. De ez nem jelenti azt, hogy akkor tovább folytathatjuk a bűneink elkövetését, mert Jézus úgyis vezet a jóra… nem! Jézus nagyon világosan kimondja: „többé ne vétkezzél”. Valahányszor kilépünk a gyóntatófülkéből, ezzel a tudatossággal kell élnünk, akkor is, amikor a pap ezt nem mondja ki, és akkor is, amikor tudjuk, hogy bizonyos dolgokban nagyon gyengék vagyunk!
Még egy dolgot szeretnék mondani, ami nagyon fontos volt, az evangélium kezdetén. Így kezdődött el: „Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggelt újra megjelent a templomban”. Vagyis Jézus mindig az imával kezdi a napjait, mindig az Atyja erejét kéri, mindig az ő kegyelmére támaszkodik. Ez az egyetlen mód, amellyel el lehet kerülni a bűnt, helyesen lehet megítélni az embereket és meg lehet tanulni megbocsájtani azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Az ima sarkalatos dolog. Aki azt mondja, hogy sok dolga van, és egy másodperce sincsen az imára, az hazudozik magának. Nem azért mondom, hogy időt kell szánnotok az imára, mert egy jó keresztény imádkozik, hanem azért, mert így sokkal jobban lehet megélni bármit. Amikor Jézussal együtt vagyunk, vagyis amikor az imával egy szoros kapcsolatot tartjuk Vele, akkor a küzdelem könnyebbé és az élet értelmesebbé válik
Két hét és már húsvét lesz! Éljük meg ezeket a napokat úgy, ahogyan Szent Páltól hallottuk a szentleckében: „Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban”. Fussunk! Fussunk tiszta szívvel és lélekkel Jézus felé, mert akármennyire rossz bűnöket követünk is el, ha Jézushoz fordulunk, ő megbocsát minket és azt mondja: „menj, de többé nem vétkezzél!”.