NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Jézus mindig szétrombolja az elavult és megmerevedett sémáinkat! Mindig valami újat hoz az életünkbe, amitől az életünk megújul és a hitünk is élővé válik.
Ezt főleg az olvasmányban és a szentleckében halottuk: az egyikben Isten az új földet, az Ígéret földjét adta a népnek; a másikban viszont Szent Pál azt állítja, hogy „aki krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg ”! Ez mindig érvényes, de a nagyböjt alatt, és aztán a húsvét ünnepével Jézus még inkább szeretne hozni valami újat az életünkbe. 
Mi ez az új, milyen újdonsággal szeretne megajándékozni minket Jézus?
Az evangéliumban hallottuk ezt az újdonságot, egy egyszerű példabeszédben. Adott két testvér, akik az apjukkal élnek. Az egyik megunja az apjával való életet, és úgy dönti, hogy világgá megy. A testvére, viszont nagyon szorgalmas srác, ott marad az apja mellett dolgozni.
Mi történik? A liberális – mondanánk most – fiú elmegy hazulról, és megpróbálja a sorsot, de pórul jár, mert miután elpazarolta a pénzt mindenféle szórakoztató (rossz) tevékenységre, egy olyan munkahelyre kerül, ahol nagyon embertelenül bánnak vele. Annyira rossz a helyzet, hogy a sertések is jobbat kapnak enni, mint ő! Így ez a fiú az apjára gondol, akinél a munkások sokkal jobban vannak ellátva, és úgy azt dönti, hogy hazamegy az apjához, de nem úgy, mint a fia, hanem úgy, mint egy munkás, mert nagyon szégyelli magát. Hazaérkezett és nem ismétlem az evangéliumot, de röviden az apja szeretettel és ünnepélyesen fogadta vissza őt, mert újra megtalálta az elveszett fiát.
Ez a liberális fiú is kereste az újdonságot az életében, de sokkal jobb volt az, amit hagyott, mint az újdonság. A testvére viszont, aki az apjánál maradt, azért bosszankodott, mert nem értette meg, mekkora nagy kegyelem ez neki! Ez sokszor a mi helyzetünk is. Igen, jövünk misére, követjük az egyházat, de bizonyos dolgokban, inkább azt csináljuk, amit újnak tartunk, mert mi egy kicsit rugalmasabbnak és modernebbnek érezzük magunkat, mint a merev és öreg egyház.
Az emberben mindig van az az ösztön, hogy valami újat keressen az életében, új tapasztalatokat szerezzen, új izgalmakat próbáljon ki. Így van alkotva az ember, és mivel Isten teremtette őt, ez jó! De… mi az az újdonság, ami megfelel az embernek, amitől valóban jól érzi magát, amitől jobbá válik az élete? 
Mert, ahogyan hallottuk az evangéliumban, a szórakozás – főleg, amikor erkölcstelen – hosszútávon inkább az ember kárára válik, nem a javára.
Mert ismétlem: nem rossz dolog újdonságokat keresni az életünkben, kalandokat szervezni, új dolgokra vágyni … de egy feltétellel: csak akkor jó, ha az Atya házában maradunk! 
Hogy jobban megértsétek, mit akarok mondani, ismét a síelésről beszélek: igaz, hogy szórakozni mentem a fiatalokkal, de a legnagyobb gondom ott az volt, hogy minden nap Szentmisét mondjak, hogy egy témán végigvezessem az embereket a reggeli rövid elmélkedésekkel, hogy megtartsam az esti találkozókat, és így tovább. Amikor a harmadik nap eltört a bokám azon kívül, hogy elvesztettem fél heti síelést, azt sajnáltam a legjobban, hogy nem tudtam tovább találkozni a fiatalokkal és beszélni velük Jézusról. A baleset napján, pl. a közösség volt a téma, és nagyon jó lett volna este elmélyíteni ezt egy jó beszélgetéssel, ami már a síliften elkezdődött! Ettől volt jó a síelés! Csak így lehet valóban élvezni bármi tevékenységet! 
Csak Jézus nevében, az ő társaságában lehet szerezni új, hasznos tapasztalatokat, új, jó barátokat. Csak Vele lehet olyan kapcsolatokat kötni, amik építők a magam és a más emberek számára.
Érdekes amúgy Isten pedagógiája is, mert semmit sem tilt meg: ő hagyja, hogy az ember „kipróbálja” az életet, a kalandot, és – ha okos, ha éber – magától jön rá arra, hogy Jézus nélkül bármilyen izgalmas dolog nem elég magában, és előbb-utóbb elbukik! De noha Jézus hagyja, hogy az ember új kalandokat próbáljon ki, rosszakat is, nem hagyja el őt, hanem várja, hogy visszajöjjön és boldogan ünnepli őt, mint a legdrágább fiát!
Ezért ma, bár még a nagyböjtben vagyunk, az in laetare vasárnap van, vagyis az ujjongás vasárnapja. Tehát alkalmas arra, hogy vigasztalódjunk, örüljünk, mert aki Krisztust követi, annak nem kell egy zárt, monoton és szomorú életet élnie.
Tehát legyünk nyitottak, legyünk szabadak, legyünk vidámak, mert van egy Atyánk, aki, bármerre megyünk, szeretettel vár minket. De járjunk azon az úton, amely Jézushoz vezet, mert így nem fogunk csalódni! Másképpen viszont a pillanatnyi örömünk szomorúságra fog változni. 
Ezzel a kérdéssel kezdtem el a prédikációt: „milyen újdonsággal szeretne megajándékozni minket Jézus?”. Erre a válasz az, hogy vele együtt az életnek minden pillanata újdonsággá válik, vele minden megszokott dolog is kihívást intéz hozzánk. Kérjük, hogy ezzel a tudatossággal éljük meg a Húsvétig hátra lévő napokat.