NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

A mai evangéliummal Jézus egy fontos dologra szeretne tanítani minket: nincs közvetlen kapcsolat a bűn és a rossz között, abban az értelemben, hogy ha én pl. valamit elszenvedek (egy balesetet, egy betegséget, vagy bármi fájdalmas dolgot), akkor nem feltétlenül azért történt meg, mert valami különleges bűnt követtem el. Vannak rossz dolgok a világban, vannak betegségek, vannak elemi csapások, de ezek azért vannak, mert olyan világban élünk, ami még tökéletlen, két szempontból. Egyrészt a természet: általában jól működik, de néha nagyon katasztrofális módon robban ki (tszunámi, földrengés, vulkánkitörés, árvíz…); másrészt pedig az is, amit az ember épít, alakít szintén tökéletlen, mert az ember sem tökéletes! Megvan benne az eredeti bűn, ami olyan, mint egy seb, amely gátolja a tökéletességet. És ha általában jól is tud építeni, alakítani bármit, mégis a tökéletlensége miatt néha hibázik és baleseteket okoz. 
Tehát addig, amíg ebben a világban élünk, ezzel kell számolnunk, és nem szabad háborognunk emiatt. Ezek a bajok csak néhány embert érintenek, de ahogyan az evangéliumban hallottuk Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindenki így fog járni, ha nem tartja meg bűnbánatot és nem követi őt.
Más szavakkal van a fájdalom, van a szenvedés, van a halál, ami több dologból származhat, de Jézus arra ösztönöz bennünket, hogy ne ijedjünk meg ezektől, hanem ellenkezőleg, forduljuk őhozzá, kérjük az ő segítségét, mert Isten gondoskodik rólunk. Hallottuk ugyanis az olvasmányban, hogy Isten hallotta a nép kiáltását, látta a fájdalmát és megkönyörült rajta. Ezért jelent meg Mózesnek egy égő csipkebokorban, és elküldte őt, hogy megszabadítsa a népet az egyiptomiak sanyargatásából.
Most nincs egy Mózes, aki meg tudna szabadítani minket a fájdalmaktól vagy a szenvedésektől, akár lelki, akár testi értelemben. De van egy még mélyebb mód, amellyel megélhetjük ezeket a nehézségeket: úgy, ahogyan Jézus tette, vagyis felajánljuk azt a bizonyos szenvedésünket a magunk és a többi ember megtéréséért!
Amikor korházban voltam egy hónapja, és másfél napig vártam, hogy szabad legyen a műtő (folyamatosan sürgős esetek jöttek), akkor nem örültem a több darabokra tört nagyon fájdalmas bokámnak, de legalább fel tudtam ajánlani azt a szenvedést értetek, a barátaimért, bizonyos emberek megtéréséért.

Máskülönben hogyan lehet élni ebben a tökéletlen világban? Úgy, hogy folyamatosan félünk, mert valami rossz történhet velünk? Pont ezért kell tartanunk bűnbánatot, mert akkor nem a félelemben élünk, hanem Istenbe helyezzük bizalmunkat.
Másrészt pedig: tegyük a jót! Az evangélium második szakaszában, Jézus két szerepet is megmutatott: mind a fügefa gazdájáét, mind a vincellérét. Mert ha egyrészt Jézus azt szeretné, hogy gyümölcsöt hozzunk, másrészt pedig, ha még nem hoztunk gyümölcsöt, türelemmel várja még egy darabig, hogy megtérjünk és gyümölcsözővé váljon az életünk. 
Ebben rejlik a nagy lehetőség, amellyel valóban nyugodtan lehet élni. Azért nem félünk attól, hogy valami rossz történjen velünk, mert amikor a jót tesszük, akkor nem furdal a lelkiismeretünk, és így nem félünk semmi bajtól, mert Isten velünk van!
De a legelső jó, amit tehetünk az, hogy Jézushoz megyünk, hogy belőle táplálkozunk, mert csak tőle kaphatjuk azt az erőt és bölcsességet, amellyel el tudjuk viselni a nehézségeket, el tudjuk kerülni a rosszat, és a valódi jót keressük minden ember számára.
Amikor kórházban voltam pl. a legnagyobb dolog, amelynek örültem, az volt, hogy beszélve az egyik ápolónővel, mivel megkérdezte, hogy mit csinálok Budapesten (mert látta a magyarokat, akik jöttek meglátogatni engem), akkor elmeséltem neki, hogy mivel foglalkozom. Erre ő azt kérdezte meg, hogy ismerem-e a kórházlelkészt? Azt mondtam, hogy nem! Erre megkérdezte tovább, hogy meg szeretném-e ismerni. Azt mondtam, hogy szívesen. Így egy kis idő múlva hozzám jött egy nagyon aranyos idős bácsi, a kórházlelkész. Meggyóntatott és megáldoztatott engem. Attól kezdve a korházi tartózkodás sokkal könnyebb lett: Jézus velem volt! A fájdalmaimat is jobban el tudtam viselni.
Majdnem a nagyböjt közepén vagyunk, és a mai olvasmányokkal Jézus arra buzdít minket, hogy tartsunk bűnbánatot! Kérjük, hogy az ő erejével egyre jobban felkapaszkodhassunk őhozzá, mert vele együtt akár a fájdalom és a szenvedés is missziós eszközökké válhatnak. Így nem lesz olyan helyzet az életünkben, amiben ne tudnánk keresztény módon élni, a magunk és mindenki javára.