NAGBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Múlt szerdán, hamvazószerdán, elkezdődött a nagyböjt! Ez egy különleges és fontos időszak, ami alatt felkészülünk a húsvétra, az egyház legnagyobb ünnepére. Ahogyan hallottuk az evangéliumban, Jézus is, mielőtt elkezdte a misszióját, negyven napon át a pusztában maradt felkészülni rá, hiszen az ő missziója sem volt gyerekjáték, hanem ellenkezőleg az ő megtestesülésének a célja, tehát nagyon is fontos! Miért fontos felkészülni valamire, főleg ha ez a valami nem másodlagos dolog? Azért, mert ha elrontunk valamit a készületlenségünk miatt, akkor nagy veszteséget szenvedünk. Például aki síelni szeretne menni, nagyon fontos, hogy készüljön fel rá, hogy legalább egy kicsit edzésben legyen, különben úgy jár, mint én! A síelés nem nagyon fontos dolog, mégis mennyire igényli a készülést. Sokszor megússzuk anélkül, hogy bajunk legyen, de azért okos dolog fizikailag előre felkészülni rá. De ha a síelésre, egy sportra, egy szórakoztató tevékenységre, annyira fontos felkészülni, mennyire inkább sarkalatos dolog a húsvétra való készülés! Húsvétkor ugyanis a hitünknek a legnagyobb misztériuma bontakozik ki, és nem mindegy, hogy ezt hogyan éljük meg! Mert a kockázat talán nem nagyon nagy, a testünk szempontjából (ha nem vagyunk készen, akkor sem törnek el a csontjaink), a lelkünk viszont nagyon nagy veszteséget szenvedhet. Mi a legnagyobb baja ennek a veszteségnek? Az, hogy csak múlnak a napok, a hetek, a hónapok, eljön a húsvét, eszünk, iszunk, és hopp, már tavasz van és már a nyaralásra gondolunk, elmúlik egy év és újra ott találjuk magunkat a mókuskerékben. Aztán talán megállunk egy pillanatra gondolkodni, hogy milyen volt az elmúlt év, és az a kérdés merül fel bennünk: mi is történt tavaly? Szóval nem éljük meg ezeket a fontos ünnepeket, és ennek az lesz a következménye, hogy a lelkünk lassan eltávolodik Jézustól. Az a baj, hogy ezt a vesztességet nem vesszük észre, csak későn, sokszor túl későn! Amikor az emberek eljönnek hozzám mindenféle bajjal, panasszal, elcsigázott lélekkel vagy eltört élettel, ha egy kicsit mélyebbre ások az életükben, akkor az derül ki, hogy az illető már régóta nem követte Jézust, vagy csak felszínesen, formálisan, meggondolatlanul, meggyőződés nélkül. 
Ezért léteznek ezek az időszakok, (a nagyböjt, vagy az advent) hogy felelevenítsük a Jézussal való kapcsolatunkat, növeljük a róla való tudásunkat, hogy gyakoroljuk az iránta való szeretetünket, és így a főünnep nem a sablonos nagy evés-ivás lesz, hanem egy olyan esemény, amitől megváltozik az életünk.
Sok módon lehet megélni – és így felhasználni – a nagyböjtöt.
Az olvasmányban hallottuk, hogy Mózes arra tanította a népet, hogy ne felejtse el a nagy dolgokat, amit Isten végbevitt a zsidó néppel, azt, hogy miként szabadította fel Egyiptom szolgaságából. Tehát az első felkészülés az emlékezés: mit csinált Jézus kétezer évvel ezelőtt? Újra kell felfedeznünk a történetünket (mert ez a mi történetünk, a mi gyökerünk). Fontos tudatában lenni annak, hogy hogyan váltott meg minket Jézus, milyen áron lettünk üdvözítve!
Aztán Szent Pál még egy fontos dolgot fűz hozzá: „közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amelyet hirdetünk. Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz”. Vagyis főként a hit évében arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy Szent Pál azt tanítja: az üdvözülésre a hit kell! Hinni, hogy Jézus az Isten fia és, hogy legyőzte a halált. Ez szintén a készülődéshez tartozik. Nem úgy, hogy edzenem kell a Jézusban való hitre (mintha önmeggyőzésről lenne szó), hanem úgy, hogy megtapasztaljam, mennyre igaz a számomra ez a tény! Negyven napunk van (most már kevesebb) ahhoz, hogy követve Jézus ill. az egyház javaslatait, megtapasztaljuk, hogy Jézus valóban a megváltónk, hogy vele együtt élve, őt keresve a mindennapi dolgainkban, őt és az embereket szeretve, az életünk jobbá válik!
Már mindenki kívülről tudja, hogy mit javasol az egyház erre az időszakra, de repetita juvant, vagyis az ismétlés segít jobban megérteni. Jézus a negyven napos tartózkodás alatt a pusztában, megmutatta, mik ezek az egyházi javaslatok. 
Először az ima: Jézus nem lopta a napot, hanem egyfolytában imádkozott a pusztában, vagyis egy mély és tartós kapcsolatot tartott az Atyjával. Továbbá Jézus böjtölt. Mózes is negyven napig böjtölt, amikor Isten a 10 parancsolatot adott neki. A böjt egy fontos eszköz ahhoz, hogy ne felejtsük el, mennyire mindenünk van és, hogy ezek a dolgok nagy kegyelem, nem mindenkinek jutnak! De csak akkor jó a böjtölés, amikor cum grano salis, okos módon végezzük.
Végül a szeretet cselekedetei. Az evangéliumban főleg abból látszanak, hogy Jézus nem hagyja, hogy a sátán rossz útra vezesse őt! A szeretet első cselekedetét magunk iránt kell gyakorolnunk! Mert csak akkor tudjuk tenni a jót, ha elkerüljük a rossz cselekedeteket, ha nem hagyjuk, hogy az árokba vigyen minket a kísértő.
Tehát kérjük a nagyböjt kezdetén, hogy minden nap jó alkalom legyen gyakorolni ezeket a javaslatokat, megerősíteni a Jézussal való kapcsolatunkat és így szépen készülni a húsvétra.